Cikk nyomtatása Küldje tovább ismerősének !

Az Ecserin talált rá a szerencséjére a titkot azóta is őrző lángos-sütő

Ötven éve ontja a ropogós fokhagymás népi eledelt

Rábavidék | 2019. december 14.

Nyugodtan mondhatjuk, hogy a szombathelyi Porpáczy Gábor megyeszerte intézménynek számít (képünkön). Rengetegen ismerik és kedvelik a már népi eledelnek számító lángosát. Ötven éve ontja a ropogós-fokhagymás ételt, amelynek titkát sokan próbálták megfejteni. Nem sikerült.

Cikkünk a hirdetés után folytatódik

A szombathelyi piacra sokan járnak, így Körmendről, Őriszentpéterről, Vasvárról. Kofák is érkeznek, színesítve a megye legnagyobb és legnépszerűbb őstermelői és „trécselési” pontját. A legtöbben a reggeli órákban benéznek „a Porpáczyhoz” is, lángosért. Porpáczy Gábor neve fogalommá lett, éppen 50 éve ontja a finomságot. De hogyan kezdődött, mi a titka?

Történt, hogy hősünk huszonéves fiatalemberként a fővárosi Ecseri piacon téblábolt, barátját várva. Akkoriban a régiségek érdekelték, azok után kutakodott a nyüzsgő forgatagban. Feltűnt neki, hogy a lángossütőnél, ahol barátjának érdekeltsége volt, milyen sokan várakoznak. –Azért, mert a nagymamám receptje szerint készül a lángos és az utánozhatatlan – mondta a barát. Gábor elhatározta, megszerzi a titkot és ebben segített a barátja. – Az akkor nekem néni átkarolta a vállam és azt mondta, az unokán kérését nem tagadhatom meg, itt a recept, vidd. Akkor nem gondoltam volna, hogy ezek a pillanatok meghatározzák majd a későbbi életemet, egészen a mai napig – emlékezik a jubiláló lángossütő. Aki éppen 50 évvel ezelőtt, a Marx Károly utcában (ma Welther Károly) az ecseris recept alapján elindította az azóta legendássá vált lángosának, mondjuk így: sorozatgyártását.  – Amikor hazaértem, rögtön kipróbáltam a receptet. Ízlett a termék – mosolyodik el. – Aztán másnap már így készítettük, dupla kelesztéssel. Nem kellett sok idő, már mondták is: mit csinálsz te Gabi, hogy ez ilyen finom? Mondtam, titkok. Azóta is – nevet fel.

Pedig nem volt könnyű az indulás. A városban akkor számos ipari üzem működött, közte a Latex, a Remix, a Keripar. Utóbbi nem volt messze a bolttól, a hajnali munkásvonatokkal érkezők a sütödénél tudták le a reggelit. A nagyobb gyárak azonban messze voltak. Gábor beszerzett egy háromkerekű járgányt, triciklit, azzal vitte a forró finomságot a gyárak kapujába. Elkapkodták. Kemény élet volt, de egészséges. Edzette a testet, lelket a fizikai munka, a korai kelés. Aztán később átköltözött az új Vásárcsarnokba, ahol ma is süti a finom ételt. – Nem vacakoltunk a díszítéssel, sem sajt, sem tejföl nem került az alapra. Így gyorsan szolgálhattuk ki a vevőt, a lángos friss és forró maradt. Aki akarta, fokhagymát tehetett rá, szerintem így az igazi. A piac nagyot változott az elmúlt években, évtizedekben. A multik dömpingáron kínálnak zöldséget, gyümölcsöt. Azt a minőséget, ami a kistermelők sajátja, sokan nem tudják megfizetni. De ami inkább kitűnik, az a fiatalok és az idős korosztályok elmaradása. Előbbiek életmódjához már nem illeszkedik szervesen a napi piac, inkább kuriózumként tekintenek rá. Az idősebbek pedig szembesülnek a gyorsan emelkedő árakkal, így a multikhoz pártolnak, akciókra várnak. De szerencsére akadnak kivételek, Gábor sütödéje előtt mindig látható lángosra várakozó fiatal. – Vannak köztük már törzsvevők. Szerintem, aki minőséget szeretne kapni, az ma sem kerülheti meg a piacot, még ha drágább is, mint a multi – mondja Gábor. Aki az 50. év kacsán hozzá teszi: lassan átadja a stafétabotot az egyik lányának, Viktóriának és kis csapatának. Vele pedig a receptet is. – Szerencsésen alakult az életem, a magam ura lehettem. Ha az Ecserin járok, most is veszek egy lángost. Örömmel nyugtázom, hogy ötven év ide, ötven év oda – megmaradtak a régi ízek.

 Kozma Gábor                 A szerző felvétele

 

Forrás: Rábavidék.hu