Cikk nyomtatása Küldje tovább ismerősének !

A Patkó család tagjai készek továbbvinni az elődök örökségét

Aki minden ecsetvonásával Isten dicsőségét hirdette

R-infó | 2018. október 2.

A közelmúltban a szentgyörgyvölgyi református templomban ünnepi istentiszteletet tartottak, melynek keretén belül sor került Szentgyörgyvölgy első református tanítójának és a református templom kazettás mennyezetét megfestő nemes Patkó András emléktáblájának avatójára (képünkön). Az ünnepségen részt vett a térség országgyűlési képviselője V. Németh Zsolt és Szentgyörgyvölgy korábbi lelkipásztora dr. Márkus Mihály püspök, továbbá bemutatták Patkó András fiának, nemes Patkó Istvánnak kézzel írott Prédikációs könyvét is.

Cikkünk a hirdetés után folytatódik

 

Az istentiszteleten Villányi Andrea vezényletével szolgált a Szigetszentmiklósi és Budapest Józsefvárosi Református Egyházközségek közös énekkara, a templom előterében felállított táblát pedig Rozgonyi Emőke a Szentgyörgyvölgyi Református Egyházközség lelkésze áldotta meg a Zsoltárok könyvének egy igéjével: „Áldott az Úristen! Áldott legyen dicső neve örökre, töltse be dicsősége az egész földet!” Az istentiszteleten igét hirdetett Balog Zoltán miniszter, a budapesti németajkú református egyházközség lelkipásztora. Pál apostolnak a Filippiekbelihez írott levélének 2 része alapján tartott igehirdetésben Balog rámutatott, hogy a reformáció 500-dik évfordulóján meg kell állnunk, és rácsodálkoznunk, hogy micsoda örökséget hagyott ránk az elmúlt 500 esztendő. Gazdag öröksége van a szentgyörgyvölgyi református közösségnek is, ahol ma a falu első református tanítójának és templomának kazettáit megfestő Patkó Andrásnak állítanak emléktáblát. Ez a közösség és Patkó András leszármazottai – ötödik, hatodik és hetedik generációi –, akik ma itt ülnek, elfogadták és készek továbbvinni az örökséget. Igényt tartanak rá, ami azonban nem mindenütt ilyen természetes – emelte ki az igehirdető. Egyetemi éveim alatt, Tübingenben – folytatta Balog – tanúja voltam egy végtelenül szomorú esetnek. Egy idős úr volt a szomszédom, akinek sok-sok könyvvel, képekkel, emlékekkel teli lakásában gyakran beszélgettünk. Amikor elhunyt egy autó jött, amire mindent feldobáltak: könyveket, bútorokat, képeket. Értetlenül álltam ott, mire tájékoztattak a munkások: az örökösök az örökségre nem tartanak igényt, csak az üres lakásra, ezért mindent a szemétégetőbe visznek – emlékezett Balog. Nagy kérdés ma, itt is, de nagyon nagy kérdés Nyugat-Európában is, hogy igényt tartunk-e az örökségre? Az örökségre; Jézus Krisztusra. A hitre, mely képes volt megtartani bennünket, közösségeinket és nemzetünket. Ha erre az örökségre igényt tartunk – mondta az igehirdető –, akkor nemcsak egyénileg, de közösségben is kérhetünk, kereshetünk és zörgethetünk. Mert akkor; adatik. Mert ahol az örökség, az élet és a siker nem zsákmány, hanem áldás, ott adatik.  

Az ünnepi istentiszteleten beszédet mondott dr. prof. Patkó Gyula rector emeritus és Patkó Edina. A két leszármazott egyaránt kiemelte beszédében, hogy a felmenőikre való emlékezés nem csupán az ősök iránti tisztelet megadása miatt fontos, sokkal inkább a jövő, az utánuk következő nemzedékek jövője szempontjából nélkülözhetetlen. Patkó Gyula hangsúlyozta, hogy a múlt tanulságaiból okulva, az elődeink küzdelmeit és törekvéseit megismerve, és őket példaképül választva jobban tervezhetjük el a jövőnket. Patkó, aki mint a Miskolci Egyetem professzora, maga is egy életen át tanított, beszédében is Patkó András és fiának Istvánnak tanítói munkáságának nemzetépítő szerepéről szólott. A Miskolci Egyetem korábbi rektora rámutatott, hogy Patkó András és Patkó István Széchenyi István kortársai voltak és Patkó András ugyanabban az évben fejezte be a szentgyörgyvölgyi templom kazettáinak megfestését, amikor Széchenyi főműve a Hitel megjelent. A „Kiművelt emberfők” című fejezetben írta le Széchenyi – mondta beszédében Patkó –, hogy „A tudományos emberfő mennyisége a nemzet igazi hatalma”. Ő volt az első, aki magalapozott tanulmányban mutatott rá országunk elmaradottságára és annak okára. De egyúttal irányt is mutatott – hangsúlyozta a professzor – mert a nemzet felemelkedésének alapját az ország műveltségének növelésében megjelölte. A tanítókról kiemelte, hogy ők életvitelükkel példát mutattak a környezetüknek, tudták, hogy ha megfelelő erkölcsi tartással, a közösség iránt elkötelezetten, és folyamatosan kitartóan dolgoznak, akkor áldás lesz a munkájukon. Arra tanították a közösségüket, hogy tanulással, a képzettség megszerzésével és az erre épülő kitartó munkával előbbre juthatnak. A professzor kiemelte, a tanítók e mellett igyekeztek a tehetséges, szorgalmas gyerekeket a továbbtanulásra bíztatni, szüleiket pedig az ügy mellé állítani. Beszéde végén a rector emeritus bemutatta Patkó István prédikációs kötetét, mely során rámutatott, hogy abban a korban a tanítók sok esetben lelkészi szolgálatot is elláttak, gyakorta prédikáltak. Így gyűlhetett össze egy kötetnyi prédikáció, melyet kiadtak, s mely az elmúlt években újra előkerült. Patkó zárásként Rozgonyi Emőke lelkipásztornak a könyv reprint kiadását adta át. 
-Nem tudni, hogyan nézett ki és milyen habitusú ember volt, mégis pontosan tudható, ki is volt Patkó Andás – kezdte beszédét Patkó Edina. Tudhatja mindenki, aki belép a Szentgyörgyvölgyi templomba – folytatta a filozófus asszony. Mert nemcsak azt tudjuk róla, hogy szülőhelyén Neszmélyben, mindössze 25 évesen megfesti a református templom falára a Tízparancsolatot, hogy Egyházasrádócon kezdi tanítói munkáját, rögtön templom és iskolaépítéssel. Nem csak azt tudjuk, hogy amint azok elkészülnek, rögvest indul Szentgyörgyvölgyre tanítani és bekapcsolódni az ottani templomépítésbe. Nemcsak azt tudjuk róla, hogy visszatér Rádócra, hogy fáradhatatlanul munkálkodjon a templomtorony építésén. És végül nem csak azt tudjuk róla, hogy meglehetősen idős korában, 72 esztendősen visszatér Szentgyörgyvölgyre megfesteni a templom fakazettás mennyezetét.  A legfontosabb, amit tudhatunk róla – mondta a filozófus –, azt legpontosabban így fejezhetjük ki: keresztyén volt. Krisztushoz tartozó. Élete minden szegmensét áthatotta a hit, és ha felnézünk a szentgyörgyvölgyi templom mennyezetre, akkor talán az jut eszünkbe róla, hogy olyan valaki volt, aki Isten szent ügyén munkálkodott egy életen át, mert ő minden ecsetvonásával Isten dicsőségét tudta hirdetni. Vitézségért kapta a Patkó család a nemesi címet több mint 600 évvel ezelőtt – mondta el a filozófus. Aki tehette a katonáskodás helyett a tudományok felé fordult. Így voltak Patkó András felmenői között bírák, tanítók, lelkipásztorok vagy épp színházalapítók.  Ám az ősöknek, akár karddal, akár másképp, de folyamatos harc jutott osztályrészül, de ők harcukat megharcolták, és elérték a legtöbbet, amit elérhettek: a Föld eme szegletét ma is keresztyén magyarok lakják – mutatott rá a filozófus asszony. Ugyanakkor nemcsak eleinknek, nekünk, kései utódoknak is nehéz feladat jutott – emelte ki beszédében Patkó Edina. A mi örökségünk a szabadság. S bizony nehéz örökség ez – hangsúlyozta –, mert Európára tekintve látszik igazán, hogy van olyan nehéz feladat a szabadság, a független keresztény Magyarország megőrzése, mint amilyen nehéz feladat volt annak kivívása. Patkó András hitének látható gyümölcsét jöttünk össze megünnepelni, de amit valóban ünnepelni érdemes az maga a hit, a hit megtartó ereje – emelte ki Patkó.  Hogy erős maradhasson az a fundamentum, mely segítette őseinket harcaikban, és megteremtette a mai szabad, keresztény Magyarországot, szükséges, hogy minden gyülekezetnek helyben lakó lelkipásztora legyen, ezért, a Patkó család a szentgyörgyvölgyi helyben lakó lelkészség visszaállításáért kész védnökséget vállalni – zárta beszédét a filozófus. 
 

Forrás: Rábavidék.hu