Cikk nyomtatása Küldje tovább ismerősének !

Prof. dr. Patkó Gyula életútja az egyetemi oktatás szolgálatában

Akit szülőföldjének erkölcsi normái vezéreltek

R-infó | 2018. május 10.

Lapunk mindig szívesen tájékoztat olyan, a Rába vidékéről elszármazott emberekről, akik valamilyen területen sikereket értek el, tovább öregbítik térségünk jó hírét és példaképek lehetnek gyermekeink számára. Ilyen prof. dr. Patkó Gyula rector emeritus is, aki többszöri felkérést követően írta meg életrajzát, Egy életút az egyetemi oktatás szolgálatában címmel, amely a föld- és műszaki tudományok, a bányászat, kohászat és energetika terén kiemelkedő magyar tudósok életrajzát bemutató mintegy 20 kötetből álló sorozatban olvasható. A nemrég megjelent és az interneten is olvasható életút adott apropót cikkünkhöz.

Cikkünk a hirdetés után folytatódik

 

A nemzetközi hírű professzor oly sok mindent nevezhetett volna meg élete vezérlő elvének, ő mégis szülőföldjének erkölcsi normáit emeli ki visszaemlékezésében. A közeg, a falu, Molnaszecsőd, ahol felnőtt egész életét meghatározta, dacára annak, hogy szinte gyermekként, 14 évesen elkerült otthonról. „Túl a hetvenedik életévemen – írja Patkó –, most döbbenek rá, hogy ezek az értékek, amelyeket a szülőföldemtől, különösen a szüleimtől és nagyszüleimtől kaptam, mennyire meghatározták az erkölcsi tartásomat, a viselkedésemet, a munkához való hozzáállásomat, az emberi kapcsolataimat, valójában az egész életemet.”  Az őszinte, egyenes beszéd, a munka becsülete és tisztelete, az egymás segítése és elfogadása volt a falusi élet rendezőelve - fogalmaz a tudós rektor –, ahol mindenki ismert mindenkit, ahol nem lehetett elbújni, mint egy nagyvárosban, ahol éppen ezért a hazugság elképzelhetetlennek és megbocsájthatatlan bűnnek számított, de ahol az emberek számíthattak egymásra, akár árvíz, akár egy szénásszekér felborulása esetén. „Mindenkit a maga helyén értékeltek, és a mérce a becsület és a becsületesen végzett munka volt” – teszi hozzá Patkó Gyula, de hangsúlyozza, éppen oly nagy becsben tartották a tudást, a tudományokat is.
Az őt körülvevő szegénység és a jó tanulmányi eredmények sarkallták arra, hogy továbbtanuljon. Így kerül Győrbe a Jedlik Ányos Közlekedési Gépipari Technikumba. Talán a XXI. századból hihetetlennek tűnik, hogy elismert tudóssá lehet válni egy olyan kis faluból, ahol négy osztály együtt, egyetlen teremben tanult, és áram hiányában petróleumlámpa mellett írták a leckét a gyerekek. De Patkónak nem az osztatlan iskola vagy az áramhiány okoz nehézséget, sokkal inkább az, hogy a nagyvárosban nemcsak diáktársai, de tanárai között is akadt olyan, aki kigúnyolta őrségi tájszólásáért, szegényes ruházatáért. Mégis helyesírási és matematika versenyt nyert és végül kitűnő minősítésű oklevelet szerzett. A család anyagi helyzete miatt még sem egyértelmű, hogy egyetemen tanulhat tovább. A miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemre felvételizik, de úgy tervezi: előtte még egy évet dolgozik, hogy anyagilag megerősödjön. Az egyetemi felvételin azonban maximális pontszámot ér el, így nemcsak ingyenes kollégiumot, de az első szemesztertől kezdve ösztöndíjat is kap, majd kiváló tanulmányi eredménye okán népköztársasági ösztöndíjban részesül. A kiváló tanárok és a remek évfolyamtársak mellett az egyetemen találkozik először az övétől élesen eltérő életszemlélettel. A professzor ötven év távlatából is fontosnak tartja visszaemlékezésében leírni, azt az esetet, amikor egy almaszedési verseny során, csapatukból hárman meglógtak és cserbenhagyták társaikat. „ Mi otthon már kisgyermekként megtanultuk, hogy a családért, a közösségért végzett munkából erejéhez, képességeihez mérten mindenkinek ki kell vennei részét” – írja Patkó –, de egyetemi vezetőként is időnként szembe- találta magát olyan személyekkel, mint az almaszedés elől meglógók, akik, amikor számon kérték őket, hogy miért nem gondolnak a közösségre, azt válaszolták: nincs közösség, nincs közösségi érdek, csak az én érdekem van. Rektorsága alatt is – hangsúlyozza a professzor – legnagyobb gondot azok a kollégák jelentették számára, akik vele ellentétben nem az egyetemért, hanem az egyetemből akartak élni.
Már a diploma megszerzése előtt versengtek érte a tanszékek. Patkó Gyula a Mechanika Tanszéket választja, ahol az erkölcsileg és szakmailag is kiváló nemzetközi hírű id. Sályi István mellett érik ízig-vérig egyetemi oktatóvá. 1972-től Európa akkor legjobb dinamika kutatóhelyén, a Drezdai Műszaki Egyetemen tanítja Holzweißig professzor tanszékén a felsőbb dinamika és a gépek dinamikája tantárgyakat. A Mechanika Tanszéken 26 évet tölt, mégis saját bevallása szerint szakmai munkásságának legtermékenyebb időszaka még ezután következik, akkor, amikor a Szerszámgépek Tanszék oktatói tanszékvezetőnek választják. Számtalan kutatás, műszaki fejlesztés kötődik Patkó és a Szerszámgépek Tanszék nevéhez. A sok közül az talán a hétköznapi ember számára is érdekes lehet, hogy ezen tanszék által tervezett és gyártott szuperfiniselő készülékén készülnek a Forma-1-es versenyautók kerékcsapágyai.
Noha Patkó az általános iskolában nem tanulhatott nyelveket, ennek ellenére a három idegen nyelvet kiválóan beszélő professzort a tudományos eredményei mellett nyelvtudása miatt kérte fel Farkas Ottó professzor, az egyetem akkori rektora, 1994-ben a tudományos és nemzetközi ügyek rektorhelyettesének. Korábban Patkót több külföldi egyetemre is hívták, ám ő mindannyiszor Magyarországot választotta, most a nemzetközi ügyek felelőseként komoly előnyt jelentett neki a magas szintű nyelvtudás mellett, hogy a legnevesebb egyetemeken van személyes kapcsolata. Eredményességét mi sem mutatja jobban, mint hogy a következő rektor, Besenyei Lajos professzor, ugyancsak felkéri helyettesének. Összesen 16 éven keresztül rektorhelyettese a Miskolci Egyetemnek, majd két cikluson át ő maga áll az egyetem élén. Jelentős szerepet játszott abban is, hogy a Bosch cégcsoport három vállalata Miskolcra települt, miként nevéhez fűződik a Miskolci Egyetemen létrehozott Konfuciusz Intézet is. Pekingben a több mint ötezer kérvény mellé került be a Miskolci Egyetem kérvénye. Ennyi egyetem szeretett volna Konfuciusz Intézetet létrehozni. Az ügy reménytelennek látszott, ám Patkó nem adta fel, kínai tanulmányútra indult és útja során 11 egyetemet látogatott végig. Tárgyalásai eredményre vezettek, 2012-ben létrehozza a Miskolci Egyetemen a Kína Központot, majd a Konfuciusz Intézetet. Utóbbi hivatalos átadásán már nem lehetett ott, mert az esemény egy hónappal rektorsága után történt. 
Munkáját elismerték a Magyar Érdemrend Középkeresztjével, Rákóczi-lánc díjjal, Trefort Ágoston díjjal, Szentgyörgyi Albert díjjal, SEFI Fellowship Award, International Engineering Educator – ING-PAED honoris causa-val. 2010-től Miskolc város díszpolgára. Egy egyetem által adható legmagasabb kitüntetés a díszdoktori cím, melyet Patkó Gyula professzor négy egyetemtől is megkapott. Mégis, a számtalan hazai és külföldi kitüntetés, díj és tiszteletbeli doktori cím mellett, ő is, mint mindenki a Miskolci Egyetem Gépészmérnöki karán, a végzős növendékektől kapható arany gépészgyűrűt tartja a legnagyobbra. A diploma előtt álló hallgatók titkos szavazással választják meg tiszteletbeli évfolyamtársukat, akinek a gépészgyűrűt adományozzák, s minthogy csak kevesen részesülhetnek benne, nem csoda, ha büszkeséggel írja visszaemlékezésében a tudós rektor, hogy négyszer is részesülhetett eme kitüntetésben. Felesége nemcsak három gyermekkel ajándékozta meg, de hosszú pályáján hűséges társként is mindig mellette állt – írja Patkó professzor. Mindhárom lánya orvos lett, és mára nyolc unoka nagypapája is. A teljes terjedelmű életút olvasható: http://mek.oszk.hu/17600/17659/17659.pdf 209-298.o
 

Forrás: Rábavidék.hu