Cikk nyomtatása Küldje tovább ismerősének !

Az olvasás károsítja a tudatlanságot

Lelki egészség és irodalom

mortelia | 2014. október 28.

A közelmúltban az Országos Könyvtári Napok keretében a körmendi Faludi Ferenc Könyvtár meghívására tartott előadást „Lelki egészség és irodalom” címmel Nagy Beáta klinikai szakpszichológus.

Cikkünk a hirdetés után folytatódik

 

Gondolatait rögtön egy megfontolandó Márai Sándor idézettel indította: „Az olvasás a lélek lélegzetvétele”, majd néhány érdekes külföldi kutatás eredményéről számolt be, amelyből egyebek között az is kiderült, hogy a rendszeresen olvasó emberek boldogabbak és elégedettebbek az életükkel. A vizsgálatok kimutatták, hogy az olvasás csökkenti a stressz-szintet és a depressziót, valamint azt, hogy a nem, vagy csak keveset olvasók körében megsokszorozódik az Alzheimer-kór kialakulása.

Az előadó az olvasás közbeni biológiai folyamatokat is megosztotta a hallgatósággal. A prezentációból az érdeklődők megtudhatták, hogy milyen folyamatok zajlanak le az agyunkban, míg mi a könyvet bújjuk. A szakpszichológus elmondta: „Az olvasás megváltoztatja az agy szerkezetét: az elménk automatikusan átalakítja a tárgyat képpé, vagyis a leírt világot képek formájában újrateremti, nagy mértékben fejlesztve ezzel a képzelőerőt. Az olvasás javítja az agy vérellátását, növeli a koncentrációkészséget és segít felfedezni az ok-okozati összefüggéseket.”

Nagy Beáta ezt követően az irodalom „mellékhatásairól” is szólt. Hangsúlyozta: az irodalmi szövegek (természetesen nem mindegy, hogy mit olvasunk) fejlesztik az önismeretet, növelik az érzelmi intelligenciát, vagyis az empátiát, és képesek feloldani a bennünk rejlő, bennünk felgyülemlő érzelmi vagy lelki feszültséget. Bruce Colville terapeuta szavaival élve: „A megfelelő történet a megfelelő időben olyan, mint a nyíl, mely szíven üt. Képes megtalálni és megragadni az olvasóban (vagy a hallgatóban) rejtőző dolgokat, a titkos sérelmet, vagy dühöt, vagy a várakozó, fájdalmasan felszínre kívánkozó szükségletet.”

Az előadó kiemelte: életünk minden időszakának megvan az életkori sajátosságoknak megfelelő ajánlott irodalma. Olvassunk olyat, ami érdekel minket, ami arra késztet, hogy saját véleményt alakítsunk ki, és ami nem túl idealizált. A mese sem azt hiteteti el az kisebbekkel, nagyobbakkal, hogy minden rendben van, hogy nincs semmi baj, hanem – kimondva vagy kimondatlanul – arra bátorít, hogy minden megoldható.

A lélekgyógyász befejezésül Claude Roy francia költő és esszéíró gondolatát idézte: „Az irodalom teljesen haszontalan: az egyetlen haszna, hogy segít élni.”        

Forrás: Rábavidék.hu