Cikk nyomtatása Küldje tovább ismerősének !

A település talán legaktívabb szervezete ez a klub

Tengerre mennek a „szalafői banyák”

Kálmán Gy. | 2013. március 27.

Tengerre banyák! Ezt a jelszót adta ki a szalafői „Banya Klub” vezetője, Törő Sándorné Zsuzsa az idei nyári klubkirándulással kapcsolatban. Nézzük azonban, hogyan is jutottak idáig! Nemrégiben ünnepelte megalakításának tizedik évfordulóját Szalafőn a fent említett civil szervezet. Ennek kapcsán beszélgettünk Zsuzsa asszonnyal és egy másik alapítóval, Lugosi Józsefné Lenkével.

Cikkünk a hirdetés után folytatódik

 

– Milyen előzményei voltak a klub megalapításának? – kérdeztük Törőné Zsuzsát.

– Lugosi Arnold polgármester nem sokkal a megválasztása után értesítette a település asszonyait arról, hogy felkérte Horváth Kálmánné Margit nénit, hogy tanítsa meg szőni a szalafői asszonyokat. Margit néni, aki nagyon jól ismerte ennek a régi mesterségnek a fortélyait, szívesen tett eleget a kérésnek, és attól kezdve szerdánként a művelődési házban elkezdődött a szövés oktatása. Alkalmanként 10-15-en verődtünk öszsze, szőttünk, beszélgettünk. Az ügyesebbek, meg akik kedvet éreztek, megtanultak szőni, de a többiek sem maradtak el, már csak a társaság kedvéért sem. Valaki mindig hozott valami kóstolnivalót, idővel pogácsa, kelt tészta, rétes mindig került az asztalra, egyszerűen jól éreztük magunkat. Így aztán sokat nem is kellett gondolkodni, a tanfolyam után is együtt maradt a társaság. Szerdánként találkoztunk, jóízű beszélgetések, éneklés, kártyázás és más egyéb dolog mellett múlattuk az időt. A nevünket, hogy „Banya Klub”, a fiataloknak köszönhetjük. Ők kezdték el mondogatni, hogy szerdánként nem lehet menni a kultúrházba, mert akkor a „banyák” vannak ott. Mi ezen nem sértődtünk meg, úgy döntöttünk, ez lesz a nevünk. Szinte már a megalakulásunktól aktívan bekapcsolódtunk a falu közösségi életébe, részt veszünk a rendezvényeken, legyen az bármilyen jellegű, és vannak saját rendezvényeink is.

– Melyek ezek a saját rendezvények?

– Április végén mindig megtartjuk a szalafői Babos Napokat – folytatta mondandóját Zsuzsa aszszony. Jó pár évvel ezelőtt itt kutató egyetemisták pályázatot írtak és nyertek ebben a témában, akkor több őrségi településen megrendezték az úgynevezett „Babfesztivált”. A következő években pályázati támogatás már nem volt, ám mi úgy döntöttünk, hogy saját erőből is megrendezzük. A májusfaállítással egybekötött programnak nagy a sikere, sokan jönnek el megkóstolni babos ételeinket, a babos káposztánknak messze jó a híre. A másik saját eseményünk a farsangi mulatság. (Erről lapunk is beszámolt – a szerk.) Az idei farsangi buli is nagyon jól sikerült. Több őrségi településről, és még Kecskemétről is érkeztek erre vendégek. Most először fordult elő, hogy a farsangi eseményt összekötöttük egy hagyományos disznótorral. A Pityerszeren megrendezett eseményeken is rendszeresen részt veszünk. Jó a kapcsolatunk az Őrségi Nemzeti Parkkal, sokszor kérnek bennünket, hogy süssünk, főzzünk az ottani eseményeken. A pityerszeri majálison, pünkösdkor, Hétrétország idején, vagy éppen Tökfesztiválkor kínálkozik még ilyen lehetőség.

– A már említett nemzeti parki kapcsolaton kívül kik azok, akikkel jól tudnak együttműködni?

– Legelőször is Szalafő község önkormányzatát említeném – mondta Törő Sándorné. – Velük példa értékű az együttműködésünk. Több önkormányzati rendezvényhez nyújtunk segítséget úgy, hogy a vendéglátást magunkra vállaljuk. Ők pedig a falubuszt bocsátják a rendelkezésünkre, ha kirándulni megyünk. A település többi civil szervezetével is jól megvagyunk. Részt veszünk egymás rendezvényein, eseményein. Több őrségi település asszonyait láttuk már vendégül egy-egy alkalommal, és mi is szívesen megyünk hozzájuk egy kis eszmecserére. A szomszédos szlovéniai Hodos községgel pedig főleg az uniós csatlakozás óta jó a kapcsolata Szalafőnek. Ehhez mi is hozzájárulunk a határtalálkozók alkalmával.

– Ha már szóba kerültek a kirándulások, merre járt a Banya Klub az elmúlt években?

– Számtalan helyen – vette át a szót Lugosiné Lenke. – Magyarországon és külföldön is megfordultunk pár helyen. Az első kirándulásunk még annak idején csak ide a közelbe volt, megnéztük a Jeli arborétumot. Jártunk még Pécsen és Szigetváron, egy másik alkalommal a keszthelyi és hévízi kirándulást összekötöttük azzal, hogy Somogyvámoson meglátogattuk a Krisna-hívőket. Úticélunk volt még a Dunakanyar Budapesttel együtt. Bejártuk Ausztriában Karintiát és Stájerországot, Szlovéniában pedig megfordultunk a bledi és a blohinji tavaknál. Lehet, hogy valamit kihagytam a felsorolásból, ám szerencsére nagyon sokfelé voltunk. Utazásainkra a falubusszal, valamint egy személykocsival megyünk, így kényelmesen elfér a 12 klubtag. Saját kirándulásainkon kívül többször kínálkozik lehetőség arra, hogy a községben szervezett túrákon is részt vegyenek a tagjaink.

– Tengerre, banyák! – folytatta Zsuzsa asszony a klubvezető. – Eltökélt szándékunk, hogy az idén a tengerre megyünk. Van pár olyan tagunk, aki még nem járt ott. Ezért ez az idei célunk.

– Beszélgetésünk alatt többször is szóba került a sütés, főzés. Úgy tűnik, hogy a gasztronómia az egyik terület, amely összekapcsoló erő a klubon belül.

– Van benne igazság – fűzte tovább a gondolatot Lugosiné. – Októbertől áprilisig, amikor szerdánként összejövünk, mindig hoz valaki valamilyen kóstolnivalót. Beszélgetés, kézimunkázás, közben ezt elfogyasztjuk. Ha újdonság, akkor a többiek is tudni akarják a receptjét. Szerénytelenség nélkül állíthatom, a szalafői asszonyok jól sütnek, főznek, nem hiába a sok felkérés a rendezvényekre. Vannak közöttünk, akik falusi vendéglátással is foglalkoznak. Náluk szinte kötelező a jó konyha. Turiszti-kailag kiemelt terület a miénk, sok vendéget lehet megfogni a gyomrán keresztül. A szalafői réteseknek, a kelt tésztáknak, vagy éppen a babos ételeknek lenne keletje. Sajnos törvényileg még nincs leszabályozva, hogy az általunk sütött finomságokat értékesítsük, pedig ebből egy kis bevételre szert tehetnénk, így a működésünk is könnyebbé válna.

Azt, hogy milyen is a szalafői rétes, meg is tapasztalhattuk, mivel beszélgetésünk közben készült el egy tepsire való a káposztásból. Az ínycsiklandozó falatok fogyasztása közben a hölgyek, Törő Sándorné Zsuzsa és Lugosi Józsefné Lenke még annyit elmondtak, hogy köszönik szépen a klubjuk nevében az eddig kapott támogatásokat, segítséget. A „Banya Klub” tovább folytatja tevékenységét, saját maguk és környezetük örömére.   

 

 

Forrás: Rábavidék.hu